Remélem tetszeni fog
Ha igen akkor komizzatok és írom a kövit
Reggel sírva keltem fel az ágyamba és belehajtottam a fejem a párnába. Nagymamám szaladt be és nyugtatott meg. Igen nagymamám! A szüleim 12 éves koromba meghaltak egy autó balesetben. Ezért is a barátaim is nagyon odafiygelnek rám. Amióta a a szüleim nincsennek mellettem minden reggel sírva kelek. Olyan is volt mikor nagymámának el kellett utazni. Akkor pedig az egész baráti társaság itt aludt valaki még a földön fekvést is bevállalta. Ezért is nagyon fontosak nekem. Főleg Abby és Adam. 12 éves korom óta úgy viselkednek velem mint ha a lányuk lennék. Ez néha jól is esik meg nem is mert valamikor Abby túl anyáskodja Adam pedig túl apáskodja a dolgokat. Na meg persze ott van Chris akibe már évek óta nagyon bele vagyok zúgva de mindig csak egy egyszerű barát leszek a számára.
-Jól vagy kincsem?-kérdezte mama
-Igen, már jobb!-nyugtattam meg.
-Akkor jó! Elkészítem neked az uzsit a suliba!-válaszolta
Ilyen rosszul már régen keltem. Gyorsan bepakoltam mindent és felpattantam a biciklimre majd elindultam Abby-ék háza felé. Mikor meglátott rögötn tudta hogy van valami baj. Elmondtam neki a reggelemet.
-De ugye most már jobban vagy?-kérdezte aggódva.
-Persze, de menjünk mert elkésünk.-tereltem el a témát.
Nem szeretek a szüleimről beszélni, mert olyan mintha még mindig élnének. A suliba beérve azt észleltük hogy nincs ott senki. Egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
-Hogy elehetünk ilyen hülyék?-rogytam össze a nevetéstől
-Nem tudom!-válaszolta Abby
Elfelejtettük mind a 2-en hogy ma kezdődött a nyári szünet! Tanulásilag mondjuk én állok a legjobban. Kitűnő tanuló vagyok és az éretségen is remekül szuperáltam. A jövő évet már Chris-el Curtis-sel és Abby-vel kezdem az egyetem.
Abby átjött hozzánk hogy tartsunk egy csajos délutánt de ebből egy nagy baráti találkozó lett mikor kopogtak az ajtón és megláttuk a fiúkat. Őszintén szólva ránkfér egy kis szórakozás.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése